Szóval nyerni
Minya Károly
Ha megkérdezünk egy átlag nyelvhasználót, hogy mit tart napjainkban a legnagyobb nyelvművelő feladatnak, akkor nagy valószínűséggel, százból kilencven azt fogja válaszolni, hogy az idegen szavak elleni küzdelmet. Ez részben sztereotip válasz, részben valóságon alapul, mert elképzelhető, hogy került már a válaszadó olyan kellemetlen helyzetbe, hogy egy idegen szót nem értett, sőt szégyenkezett emiatt (milyen buta vagyok!), azonban visszakérdezni nem mert. A kommunikáció zátonyra fut ilyenkor.
A Szómagyarító honlap korántsem biztos, hogy teljességgel és egy csapásra megoldja ezt a gondot, legföljebb enyhíthet rajta. Mert a javasolt magyarítás elterjedésére semmiféle garancia nincs.
Ha valaki nagyon komolyan venné a honlapot, kérjük, ne tegye. Tekinthető játéknak is. Megmosolyoghatunk egy-egy érdekes, netán setesuta magyarítást, csak még egyet ne tegyünk: ne gúnyoljuk ki a próbálkozót, a szó kitalálóját. Hiszen ha mégis valamelyik elterjedne, nem fog a szó szülőatyja viszonzást várni érte.
Kosztolányi Dezső Esti Kornél című művéből vett részlet viszont azt mutatja be, hogy milyen jutalom járhat mégis a szavakért.
„- Te vagy az első török leány - mondtam, mert már tegeztem is -, a legelső török leány, akivel találkoztam. Kücsük, Kicsi, Kicsikém, szeretlek. Hajdan, az iskolában a mohácsi vészről tanultam. Tudom, hogy őseid az én őseim vérét ontották, s másfél évszázadig tartottak bennünket szégyenletes rabságban. Mégis, újabb százötven évig lennék a rabod, a cseléded, az adófizetőd, édes kis ellenségem, édes napkeleti rokonom. Tudod mit? Kössünk békét. Én sohase haragudtam a te népedre, mert tőle kaptuk legszebb szavainkat, azokat a szavakat, melyek nélkül boldogtalan volnék. Költő vagyok, a szavak szerelmese, bolondja. Ti adtátok nekünk ezt a szót: gyöngy, és ezt a szót: tükör, és ezt a szót: koporsó. Te gyöngy, mely lelkem tükrében tündökölsz, koporsóm zártáig. Érted-e, ha ezt mondom: gyűrű, gyűszű, búza, bor? Már hogyne értenéd, hiszen ezek a ti szavaitok, s a betű is, az írás is, amelyből élek. Gyűrűm te, gyűszűm te, tápláló búzám, részegítő borom te. Háromszázharminc legékesebb szavunkat nektek köszönhetem. Régóta kerestem már valakit, egy törököt, akinek kifejezhetném érte el nem múló hálámat, s legalább részben visszafizethetném ezt a szókölcsönt, letörleszthetném ezt a nyelvtörténeti adósságot, mely azóta annyit, de annyit kamatozott nekem...
Így lobogtam, rajongtam, amikor hirtelen egy sötét alagútba fúródott bele vonatunk. Kücsük lágyan felém alélt. Én pedig - gyorsan és szilajul - csókolni kezdtem a száját.
Ha jól emlékszem, pont háromszázharminc csókot adtam neki.”
Egy jó szóval nyerni lehet. Egy szócsatát, akár egy állást.
2012. május 18-áig 4476 magyarítás érkezett 2244 idegen szóra. Ez szép eredmény, és a folyamatos bővülés azt jelzi, hogy igény van erre az úgynevezett web 2-es honlapra (ezt is jó volna magyarítani!), és lehet, valakinek egy magyarítás olyan alkotói örömöt jelent, ami egész nap kitart. Már megérte. És csak néhány mutatóba: Molotov-koktél - gyújtópalack, segway - görrúd, slow food - nyugikonyha, couchsurfing - kölcsönlak.
Mindenféle magyarítás sikeressége a körülmények szerencsés egybejátszásán múlik. Ez a honlap a körülményeken kíván javítani. S még egy célt megfogalmazhatunk: felszabadítani a szóalkotó kedvet az alól a félelem alól, amelyet mindenki érezhet, ha új magyar szót alkotni kíván kedve.
