kolléga
munkatárs, kartárs; egyetemi diáktárs; lat collēga, tkp. con-lega 'hivataltárs', ered.'hivatali megbízását (vkivel) együtt töltő": con- 'együtt'| legare 'megbíz, kiküld, kiválogat' < lēg-
Kategória: Köznyelvi
Eddig összesen 2 javaslat érkezett erre a szóra, és 44 hozzászólás.
Ha arra érdemes, oszd meg másokkal!
- • munkatárs
Tetszik?Igen/Nem/Jelentem
(64 igen, 6 nem) - • Nem szeretem a munkatársaimat.
- • szaktárs
Tetszik?Igen/Nem/Jelentem
(11 igen, 21 nem) - • Hogy hol cseszték el a mipegátprogramozást , sajnos egyetlen szaktársam sem tudta megmondani , csak a Dani .
#6Mandula
Ez így kicsit kioktatónak tűnik, sebaj..., vitakultúra (gyerekszoba) kérdése. Ámi a lényeg, kategórikusan így nem is igaz! A jelentés szó ugyanis valóban jelenthet jelelentéstételt vagy beszámolót IS, de az egyes szavak, gondolatok mögött húzódó tartalmat (értelmet) IS így nevezzük. Azaz azt, amire gondolunk, amikor az adott hang- vagy betűkombinációt meghalljuk vagy olvassuk. Ha igaz lenne a vitatott megállapítás, vajon mit kezdenénk pl. a jelentésváltozás, jelentésmódosulás vagy a jelelentéstartalom, minden kétséget kizáróan létező és helyes szavainkkal?
#7L9ngei
A culpa szónál nemrég ugyanezt a remek hasonlatot ugyanebben a kérdésben egyszer már megkaptuk. Igaz, a °V° profilt gazdája azóta elvetette. (Nem csoda, az az idők folyamán lejáratódott rendesen.) Ott is megtalálható egyébként az általa gondoltak hasonlóan világos cáfolata.
#9gyaloggos
Dr. Balázs Géza: Szavak pontos használata (helyorseg.hu, 2022. március 23.): A jotta görög eredetű szó, JELENTÉSe: kis mennyiség. • Karakteres időjárás-jelentés: „Az elmúlt 24 órában egy nem túl karakán hidegfront vonult át felettünk.” A karakán melléknevet főleg emberre használjuk: karakán férfi, nő. JELENTÉSe: határozott, talpraesett, szókimondó. Persze elképzelhető karakán hidegfront is. De inkább használatos lenne egy másik melléknév: a karakteres, melynek JELENTÉSe: jellemző tulajdonság, jellegzetesség. Magyarul pedig ezt mondhatnánk: határozott vagy jellegzetes hidegfront."
#14gyaloggos
Lőrincze Lajos: 1. Nyelvszokás és nyelvi norma = In: JELENTÉStan és stilisztika. (A magyar nyelvészek II. nemzetközi kongresszusának előadásai) / Imre Samu szerk., Szathmári István és mások. Bp. Akad. K., 1974. 348-354. p. (Nyelvtudományi értekezések 83.) Szeged, 1972. aug. 22-25 2. Tudod-e, mit jelent? (Szavak JELENTÉSe) = NYéK, 16., (1974). 41-42. p. 3. berúgásról = NyéK, 27., (1977). 36-39. p. (Szavak JELENTÉSe) 4. Bundatörténet = Édes Anyanyelvünk, 11., 1989. 3. sz. 6. p. A bunda JELENTÉSének változása 5. Állati = Édes Anyanyelvünk, 12., 1990. 3. sz. 9. p. (Tavalyi jegyzeteimből) A "hiénázik" szó új JELENTÉSe
#17Pásztor István
Régi nóta ez is, de hát Peterdi Pállal szólva nincs régi vicc, csak öreg ember. (Egy csecsemőnek ugyanis minden vicc új.) Tehát vegyük át még egyszer: a jelentés szó egyaránt jelent beszámolót és mögöttes tartalmat, viszont a jelentmény kizárólag az utóbbit. Ami nagyon fontos: nyelvész szakmai körökben szinte kizárólag a jelentmény szót használják, a laikusok ugyanerre a fogalomra inkább jelentést mondanak. Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy mi laikusok vasúti váltóról beszélünk, míg a tősgyökeres vasutasok kizárólag kitérőnek hívják azt a valamit. Nincs tehát szó sznob manírról, vagy bármi hasonlóról, egyszerűen csak el kell fogadni, hogy valaki már csak megszokásból is ragaszkodik a szakzsargonhoz. És miért beszél Balázs és Lőrincze mégis jelentésről és nem jelentményről? Nos, nyilvánvalóan azért, mert nem egy szűk szakmai körnek, hanem a széles nyilvánosságnak szánták közlendőjüket. Megjegyzem, erre magyarítótársunk is figyelemmel lehetne, kioktató, nyegle hangütését a fent írottak ellenére én is helytelenítem.
#18gyaloggos
Dr. Minya Károly (Változó szókincsünk. Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2011, 155 p.): A JELENTÉSsbővüléssel keletkező neologizmusokkal foglalkozó alfejezetben újszerű JELENZÉSben használt kifejezéseken illusztrálja, hogyan jöhet létre a JELENTÉSbővülés (sportlegenda, visszaégett az erdő – ’újra kigyulladt’),...
#19Medvetalp
Nocsak, már Minya Károly tanár úrról is kiderül, hogy a jelentés szót használja és nem a jelentményt? Te is fiam, Brutus? Egyébként vitatkozom Pásztor Istvánnal: vitatom, hogy a nyelvészek szinte kizárólag a jelentményt használnák egymás között és csak a közérthetőség kedvéért fanyalodnának arra, hogy jelentésről beszéljenek. Ez szerintem nincs így. Az sem igaz továbbá, hogy a jelentmény szó használata ne számítana modorosságnak, vagy ne lenne az egyfajta sznobizmus, mert az.
#21M.P.
Ezek szerint Lőrincze Lajos sem tudott rendesen magyarul. Meg a többirk sem. Különben jelentményt írtak volna ők is mindenütt jelentés helyett. Kár, hogy Karika vé karika már nem tarthat neki nyelvi továbbképzést. Viszont Karikó Katalint még korrepetálhatná biológiából, Rost Andreának adhatna énekleckéket, Szoboszlait meg megtaníthatná kapura lőni. Szegedinek pedig elmagyarázhatná, merre folyik a Tisza. És Balázs Gézának és Minya Károlyhak még mindig tarthatna egy anyanyelvi mesterkurzust.
#22L9ngei
Igen, a nem akárhonnan belinkelt, hanem egyenesen a Manyszi(!) által jegyzett cikkben a nyelvész szakértő modoros hatásúnak nevezi a jelentmény szó használatát. De legalább ilyen érdekes, hogy ezt egy kérdésre válaszolva teszi, miután a kérdező valaminek a " jelentnénye" iránt tudakolódott. Csak nem...? Csak nem a mi fröccsöntött (zseb)kazinczynk alias °V° exponálra magát a Manyszinál is a rögeszméjével? A belinkelt cikk keletkezésének dátuma mindenesetre nagyon közel esik a Szómagyarító indulásáéval...
#24megjegyzés1
Mielőtt megnyilvánulásaiban (#18, #19, #20, #21, #22, #23) Smurfette tiszteletlenül megcímkézné hozzászólótársait („Sznobok”), érdemes lenne alaposabban utánanéznie a kérdésnek. Igaz, amit Pásztor István úr írt. Több nyelvészünk is használta a jelentmény szavunkat, amely ezáltal teljes polgárjogot nyert nyelvünkben. Példának okáért itt megemlíteném Szarvas Gábort, a magyar nyelvművelés megteremtőjét. Az alábbi linken elérhető az egyik írása, amelyben többször is előfordul a jelentmény szavunk. Tehát, óvatosabban a lesznobozással! https://epa.oszk.hu/04100/04182/00026/pdf/EPA04182_nyelvtudomanyi_kozlemenyek_1871_10_1_136-174.pdf
#25Pásztor István
Egy hobbimagyarító (aki egyben vélhetően a korelnök is) a következőképpen látja: ez egy teljesen értelmetlen és a Honlap szellemi emelkedettségéhez méltatlan vita. Ha egyáltalán annak neveztethetik.... Én jelentést mondok és váltót, de cseppet sem zavar, és elvárható, hogy mások is tolerálni legyenek képesek, ha a szakmabéliek jelentményt és vasúti kitérőt emlegetnek. Miért akkora nagy baj ez? És az sem probléma, ha mindenki ragaszkodik a saját fogalomkészletéhez. A sznob címkét aggatni bárkire is barátságtalan dolog, s mint olyan megengedhetetlen, mint ahogyan mások ex cathedra kioktatgatása ugyancsak az. A Nyelvi Iroda stilisztikai minősítését ezzel együtt is el kell tudni fogadni. Nem főbenjáró bűn az, ha valakinek az egyedi és igényességre törekvő stílusa időnként picit modoros hatásúnak tetszik. Ami miatt persze nem szabadna nyelvünket öltögetve kigúnyolni. Egy szó, mint száz, bátorkodom azt javasolni, hogy hasonló pótcselekvések helyett fókuszáljunk magára a szómagyarításra. És tiszteljük azt (is) egymásban, hogy hasonló érdeklődésű, a magyar nyelv ápolására nyitott emberek vagyunk. Ez egy kovalens kötés kéne, hogy legyen közöttünk és nem a viszály almája. Legyen így!
#26M.P.
Dehiszen pont ez a sznobizmus egyik definíciója: egy tekintélyes valakit külsőségeiben majmolni, ezzel akarván nagyobbnak (gazgagabbnak, okosabbnak, műveltebbnek) látszani másoknál. Például úgy írni, beszélni mint tették ezt dicső eleink egykoron, jó 150-200 éve. Jelentményezni, érteményezni, tatikolni-tetikelni, magunk előtt kürtöltetve jelölni a ma már senki által nem használt középzárt e-hangot, meg egyéb módon modoroskodni satöbbi. Akik pedig minderről fellebbentik a fátylat, s kiderül, a király meztelen, az mind ellenség.
#29L9ngei
Itt momentán egy ember van csak, aki dühöng: °V° (zsebkazinczy), aki az egyetlen sznob is egyben a szómagyarító honlapon. (Indokolatlan tehát részéről a többes szám használata ez utóbbi vonatkozásában. Csak nem mások szócsövének hiszi magát?) A többi szemlélő mind mosolyog csak. A pszichiátrián nem az ápolók szoktak dühöngeni, hanem a beteg. Aki esetünkben súlyos akut nyelvi múltbarévedkórban szenved és tanítóbácsi-szindrómás is egyidejűleg. Ehhez társul egy közepesen súlyos szellemi magamutagatási kényszerképzet gyakori önértékelési zavarokkal. A reális önértékelés hiánya pedig jellemzően a minden alapot nélkülöző szellemi felsőbbrendűség-érzetében mutatkozik meg, amit természetesen folyamatosan és következetesen tagad. S ráadásul még sznob is... Ezen kívül időnként kicsit agresszív is a betegünk.
#32L9ngei
Igen, ritkán ugyan, de előfordul, hogy a beteg említett önértékelési zavarai folytán, az őt körülvevő világot - benne az őt körülvevő embereket, azok különböző meggnyilvánulásait - véli saját valóságérzékelése tükrében abnormálisnak, egyszersmind saját valóságérzékelését és nyomában a saját reakcióit a külvilág ingereire, továbbá rögeszméit (esetünkben beteges múltba révedését, görcsös ragaszkodását bizonyos régen elavult nyelvhasználati attitűdökhöz, néhány egykori nagy szellemi idol kritikátlan, vallásos hevületű felmagasztalását, messianisztikus küldetéstudatát a magyar nyelvet beszélők és ápolók folyamatos edukálására stb.) helyénvalónak, problémamentesnek éli meg. Az ilyen betegnél jellemző tehát az a tévképzet, hogy én teljesen rendben vagyok, de azok az emberek, akik engem körülvesznek, vagy azok közül néhány, illetőleg magatartásuk, néhány vagy az összes megnyilvánulásuk velem szemben erősen problematikus. Ez különösen magasabb intellektusú betegeknél szellemi felsőbbrendűségi tudat kiakakulását eredményezheti, melynek jelei azután magatartásában is előbb-utóbb észlelhetővé válnak. Ez gyakran agresszivitásba fordul. És ilyenkor mindenki ellenség. Esetünkben Smurfett, Áron, Búvári Márta, Stoszek Aurél, Ország Balázs, Pintyőke, Pásztor István, Kannibál Ante Portas, Bugyiszaggató Edmun stb.
#34L9ngei
A beteges múltba révedés, a görcsös ragaszkodás bizonyos régen elavult nyelvhasználati attitűdökhöz, néhány egykori nagy szellemi idol kritikátlan, vallásos hevületű felmagasztalása, a messianisztikus küldetéstudat a magyar nyelvet beszélők és ápolók folyamatos edukálására leginkább azért egyvakakire jellemző csak. (Egyebek mellett, mint a román szavak használatának hájpolása, a duplapöttyös középzárt marhaság, egyes bevett szavak újraképzéssel való újraalkotása, szavak jelentésére idétlen definiciók, szenvedő szerkezetek előszeretettel való használata stb.) Szóval minden szál a mi zsebkazinczynkhoz (°V°) vezet. Nem máshoz.
#39Roland
Legyen! Mindazonáltal Szarvas Gábor szövegei ma már szinte olvashatatlanok. A belinkelt sem kivétel. Tele van régen kihalt szavakkal, fordulatokkal és egyéb nyelvi archaizmusokkal. Ehhez képest például Jókai nyelvezete relatíve frissnek hat. Tévúton jár, aki Szarvasnak ma bármilyen relevanciát tulajdonít, kivált a jelentmény kérdését illetően. Egyébként, ha valakinek az tetszik, hadd használja! Az ő dolga. Legfeljebb - mint itt is - körberöhögik.
#42Pásztor István
Szerintem most sem sznob, ez azért durva, legfeljebb csak igen, egy kicsit modoroskodónak hat. Valószínűleg szintén egy idősebb valakiről van szó, aki hozzám hasonlóan jóval korábban szocializálódott, mint hetyke kritikusai és amikor ír, írása korábbi generációkra jellemző stílusjegyeket is hordoz. Ez ma - szándékunktól függetlenül - akár modorosnak is hathat, de ezért bennünket méltánytalan dolog és nem kis tiszteletlenség kukoricára térdepeltetni. Főleg, ha az illető magába szállván belátná, ő sem venné igazán jó néven, ha 30-40-50 esetleg 60 év múlva vele tenné bárki ugyanezt. (Remélem, a kukoricára térdepeltetni fordulatommal sem érdemeltem ki a sznob minősítést.) Megjegyzem, Szarvas Gábor szövegei ma már valóban szinte olvashatatlanok. Elolvastam az imént vagy 15 oldalt tőle, s ennyiben igazat kell adjak Roland kollégánknak.
#1Hegedűs Sándor
2011-02-27 08:14:19
A 'munkatárs' nem újdonság! Teljesen bevett, meghonosodott és általánosan alkalmazott, elterjedt "fordítása" a kolléga szónak. Oly annyira, hogy az egykor ugyancsak közkeletű (bár némi szűkítést jelentő, így jelentésárnyaló) 'szaktárs' és 'kartárs' szavakat is kiszorította.