cinikus
az ókori görögöknél azok köre (a Kr. e. 4. sz.-ban Antiszthenész, Diogenész), akik azt hirdették, hogy a boldogság alapja a lemondás a gazdagságról, gyönyörről és dicsőségről, minden értéket, komoly és szent dolgot, eszményeket, szokást elvető, kigúnyoló, kiábrándult (személy), kiégett, hitevesztett, gúnyolódó, közönyös, elvetemült, arcátlan, szemérmetlen (személy), lat cynicus 'ua.' < ógör kυνικός (künikósz) 'ebi, kutyáé, kutyára vonatkozó, cinikus': κύων (küón) 'kutya, eb' < proto-indoeurópai *kwon-, *ḱwṓ 'kutya' | -ικός < proto-indoeurópai *-kos, *-ḱos, *-(i)ko
Kategória: Köznyelvi
Eddig összesen 1 javaslat érkezett erre a szóra, és 0 hozzászólás.
Ha arra érdemes, oszd meg másokkal!
- • ebenc
Tetszik?Igen/Nem/Jelentem
(15 igen, 11 nem) - • ebencség: a közönyt és az igénytelenséget a legfőbb erénynek tekintő, az élet örömeit és szépségeit, valamint a fönnálló intézményeket és erkölcsöket megvető ókori görög filozófiai iskola híve