zeugma
gondolatalakzat, melyben az állítmány két szóra más-más módon, egyikre konkrét, másikra pedig képes értelemben vonatkozik, pl. "én fejem törtem, ő meg a diót"; gör dzeugma 'ua.', tkp. 'járom, iga'< dzeugnümi 'járomba fog, összekapcsol, egyesít' < proto-indoeurópai *yeug- '(össze)kapcsol, (össze)illeszt' /// Zeugma 'ráértés' A klasszikus retorika detrakciós alakzata. Egy többtagú szószerkezet valamely részének elhagyása oly módon, hogy a párhuzamos résztagok közül a megmaradó átveszi az elhagyott funkcióját is, ezáltal nagyobb hangsúlyt kapva a többi tag fölé kerül. A stílushatás forrása az, hogy a szavak szótári jelentése nem mindig egyezik a kontextuális jelentéssel. Grammatikai szempontból szillepszis, képlete: (a-b/b-a), amelyből b kiesése után: a(x/y) lesz. Pl. Tekintetünkben, hajh! nem az elveszett - Az el nem nyert éden fájdalma van. (Vajda János: Harminc év után); ...gerendák alatt a befröcskölt cipók fölzengenek, s a prücskök a padlaton... (Rimbaud: A meghökkentek, fordította: József Attila); Szép volt a táj, a szó, hogy: Havazik! még ünnep, s volt szenünk, fűteni fánk,... (Szabó Lőrinc: A tél rajzai); Jussolja a szerelmem, Kóromat s szenvedésem, Szenvedésem s örömöm (Ady Endre: Az én testamentumom).
Kategória: Köznyelvi
Eddig összesen 1 javaslat érkezett erre a szóra, és 0 hozzászólás.
Ha arra érdemes, oszd meg másokkal!
(15 igen, 7 nem)