zeeman-effektus
A vonalak felhasadása egy spektrumban, amikor a spektrum forrását mágneses térbe helyezik. 1896-ban fedezte fel Pieter Zeeman (1865-1943). A normál Zeeman-effektusban egy vonal három vonalra hasad, ha a mező merőleges a fény útjára és kettőre, ha tér párhuzamos a fény útjával. A hatás értelmezhető a klasszikus elektromágneses törvényekkel, a forrásban a pályaelektronok felgyorsulásával és lelassulásával, az alkalmazott tértől függően. Az anomáliás Zeeman-effektusnál a vonalak felhasadása bonyolult, néhány, szorosan egymás mellett lévő vonallá történik. Azért nevezik így, mert nem egyezik meg a klasszikus előrejelzésekkel. Erre a hatásra a kvantummechanika ad magyarázatot, az elektron spinnel.
Kategória: Természettudományok
Eddig összesen 0 javaslat érkezett erre a szóra, és 0 hozzászólás.
Ha arra érdemes, oszd meg másokkal!
