ukiyo-e
Fanyomat, ténylegesen az „elillanó világ képeit” jelentik, ami valójában egyfajta stílus, és a mindennapi emberek életét örökíti meg. Az ábrázolásmód az Edo-korszakban vált nagyon népszerűvé. Eredete és kezdete a XVII. század második felére tehető, amikor Hishikawa Moronobu először készített ukiyo-et, eleinte hagyományos festményként, de hamarosan megalkotta a fanyomatos sokszorosítási technikát és kifejlesztette a sok színnel való nyomás módszerét. Az ukiyo-e stílus igazi aranykora a XIX. század első három évtizedére esik, amikor Utamaro (1753-1806) közismert szépségeket örökített meg, illetve mikor Sharaku népszerű Kabuki színészeket vetett papírra, Hokusai (1760-1849) tájképeket, mint például a híres „Fuji harminchat látképét” alkotott, valamint Hiroshige (1797-1858) a „ Látképek a Tokaido-útvonal ötvenhárom pontjáról” készített. Az ukiyo-e nyomatok készítése röviden a következőképpen foglalható össze. Először egy vázlatot készít el a mester, ezt követi a rajz átvitele egy dúcra, a színek megjelölésével. A faragó a nyomtatás részére lefesti a tükörképet egy domború dúcra, majd kifaragja először a teljes képet – a fekete-fehér nyomat részére –, majd külön-külön kifaragja a különböző színek dúcait, ahogy azt a mester megjelölte. A dúcok faragásához cseresznyefát használnak. Ezt követően megkezdődik a kép nyomtatása az eperfa kérgéből előállított kézi készítésű papírra, amelyeket a különböző színek egymásra nyomása követ. A színek intenzitása ténylegesen a nyomtató által gyakorolt nyomás mértékétől függ. A színek közötti finom átmenetet az eltérő nyomás mértéke adja. A hanga (nyomat) egy jelenkori változata az ukiyo-enak, de a korabeli ukiyo-e készítéstől eltérően a mester végzi az egész gyártási folyamatot. A hanga művészet valójában egyfajta újjászületése a hagyományos ukiyo-enak, bár az ősi típusú hanga nyomatok eredete ténylegesen egészen a Nara-korszakig követhető vissza.
Kategória: Köznyelvi
Eddig összesen 0 javaslat érkezett erre a szóra, és 0 hozzászólás.
Ha arra érdemes, oszd meg másokkal!
