prelátus
[vall] papi tisztségviselő (a római katolikus egyházban), katolikus egyházi méltóság, a pápa által, többnyire kitüntetésképp adományozott főpapi cím, egyháznagy, főpap, elöljáró, lat praelātus 'ua., elébe helyezett, mások elé helyezett': prae-, præ- 'előre, előtt, elé, elő, elöl' < proto-indoeurópai *prai-, *preh-, *per- 'túl, át'| lātus 'hord(oz)va, hozva, viselve, víve' < *tlātus < *tlatos < proto-indoeurópai *tele-, *telh- 'hord(oz), (el)visel, visz, elbír, (el)tűr, cipel' < eurázsiai *ṭɜlɜ 'hord(oz), visel, visz' < boreászi TɜLɜ 'hord(oz), visel, visz, (föl)emel'
Kategória: Köznyelvi
Eddig összesen 1 javaslat érkezett erre a szóra, és 0 hozzászólás.
Ha arra érdemes, oszd meg másokkal!
- • egyháznagy
Tetszik?Igen/Nem/Jelentem
(6 igen, 2 nem) - • Az ún. nagyobb egyháznagyok, tehát püspökök, érsekek, pátriárkák megszólítása is „monsignore” (de nem a bíborosoké).