hidrogénkötés
Az elektrosztatikus és a kovalens kölcsönhatás sajátos gyenge kombinációja az egyik molekulában (vagy egyik molekularészben) levő elektronegatív atom (fluor, nitrogén, oxigén) és egy másik molekulában (vagy egy másik molekularészben) levő elektronegatív atomhoz kovalensen kötött hidrogénatom között. A vízben például a molekulák oxigénatomja maga felé vonzza az O-H kötésben levő elektronokat, ezért kissé negatív töltésű, míg a molekula többi része (a hidrogénatomok) egy kissé pozitív töltésű. Ezért a dipólus molekulák között erős dipól-dipól vonzás lép fel. Ilyet láthatunk például két vízmolekula között, amikor a vízmolekulák úgy fordulnak egymáshoz, hogy az egyik vízmolekula elektronegatív oxigénje maga felé fordítja a másik vízmolekula hidrogénatomját (ami kovalensen van kötve annak oxigénjéhez): =O H-O-H. Így a H atom két oxigénatom közé kerül, az egyikkel valódi kovalens kötésben van, de a másikhoz is vonzódik egy kissé elektrosztatikusan, sőt, igyekszik annak párosítatlan elektronpárját is kissé maga felé húzni, mintha azzal is kovalens kötést akarna létrehozni (a proton a nagy térerejénél fogva igyekszik az oxigén párosítatlan elektronpárját is részben a sajátjává tenni). Emiatt a H atom mintegy „hidat” képez a két elektronegatív atom (a vízben a két O atom) között, és kis kötőerővel összekapcsolja a két molekulát (vagy a két molekularészt). A hidrogénkötés erőssége csak mintegy egytizede a normális kovalens kötés erősségének, tizedannyi energiával felbontható. A hidrogénkötésnek mégis jelentős hatása van a fizikai sajátosságokra. Ez magyarázza például a víz szokatlan tulajdonságait, a viszonylag magas forráspontját, a nagy párolgáshőjét. A hidrogénkötéseknek nagyon nagy jelentősége van a biológiai molekulák kölcsönhatásaiban: ez a kis energiájú kémiai kötés molekuláris hálózatokat hoz létre, amelyek gyorsan és dinamikusan újrarendeződhetnek, 1/ alapvető a DNS-láncokban levő bázisok között, és ezek a hidrogénkötések tartják össze a két DNS-láncot, ezek teszik lehetővé a komplemeter bázisok kapcsolódását a nukleinsavakban (lásd bázispárosodás), ami az alapja a bázissorrendek felismerésének, 2/ a nitrogént és oxigént tartalmazó szénvegyületek molekuláit vízben jól oldhatóvá teszik, 3/ emiatt a nukleinsavak és a fehérjék is rendezett hidrátburokkal rendelkeznek, ami befolyásolja a térbeli szerketüket (konformációjukat) és azáltal az aktivitásukat (lásd még koaguláció, denaturáció, kolloid, fehérje).
Kategória: Természettudományok
Eddig összesen 0 javaslat érkezett erre a szóra, és 0 hozzászólás. Ha arra érdemes, oszd meg másokkal!