A Szómagyarító segít megmutatni, hogy egy-egy idegen szónak mi a legnépszerűbb magyar megfelelője. Szavazzon, vagy adjon meg új meghatározást!

Eddig 20450 magyarítás érkezett 14969 idegen szóra.

keresem

Szabályok


A Szómagyarító szabályai

1. A szómagyarító honlapon bárki, aki elfogadja szabályzatunkat, minden megkötöttség nélkül tájékozódhat, ajánlhat új
szavakat, szabadon használhatja, terjesztheti az ott fellelt szavakat. A javaslatok beírásához (a honlap komolyságának
megőrzése érdekében) nevet és ímélcímet kérünk, de azt senki számára nem adjuk ki.

2. A honlapon lehet keresni idegen szavak magyar megfelelőjét; lehet javaslatot tenni idegen szavak magyarítására
(szójavaslat + példamondat); lehet szavazni egy-egy magyar szóra; valamint megjegyzéseket is lehet írni.

3. Találjuk meg együtt a megfelelőt! A szómagyarító honlap célja elsősorban a nemrégiben, újonnan bekerült idegen
szavak mellett vagy helyett kifejező, jól használható szót javasolni, a magyarul beszélők elé tárni.

4. Olykor egy-egy szó kitalálása is nehéz, elterjesztése pedig szinte lehetetlen, máskor viszont nagyon könnyen megy.
Ez attól függ, hogy a nyelvhasználók nagy közössége mennyire fogadja el az újítást. A honlap éppen ezt szeretné
segíteni. Vannak sikertörténetek, mint pl. az egér új jelentése, máskor pedig egyáltalán nem sikerül: gondoljunk a
grapefruitra (grépfrútra), amelyre lenne magyar szó: kesernye vagy citrancs, de eddig nem lehetett elterjeszteni.

5. A szómagyarítóknak el kell fogadniuk, hogy
 - javaslataik nem mindenkinek nyerik el a tetszését,
 - mindig lehet újabbat is kitalálni,
 - az elfogadásról, elterjedésről nem a nyelvészek, hanem a beszélők döntenek azzal, hogy az adott szót használni kezdik.

6. Anyanyelvi kapuőrzés. A szómagyarító honlap célja elsősorban az utóbbi évtizedekben és a napjainkban folyamatosan
beáramló idegen szavak, kifejezések magyarítása, és nem célja az esetleg több évszázada meggyökeresedett szavak
kicserélése. Ezért elsősorban a napjainkban időszerű jelenségekre figyeljünk: a világhálón, a médiában és a mindennapi
életben felbukkanó idegen szavakra.

7. A szómagyarító örömmel fogadja az egyes szaknyelvek (természet- és társadalomtudományi, orvosi, műszaki szaknyelvek)
terminológiájának megújítására tett javaslatokat is. De leginkább azokat, amelyek a nem szakmai közlésekben
(pl. ismeretterjesztés) fontosak lehetnek. A „belső” szakmai közlésekben elfogadhatónak tartjuk az idegen szavak
nagyon nagy arányát. A „belső” és a „külső” közlések határát azonban aligha lehet, és nem is kívánjuk meghatározni.

8. A közös szómagyarító munka segítésére fokozottan kérjük a következők betartását:
 - ha új szót javasolnak, és tudják, hogy ki az alkotója (esetleg éppen a bejegyző), akkor írják oda a nevét, őrizzük meg
az utókor számára,
 - a szóalkotásnál ügyeljenek a természetességre, vegyék figyelembe a magyar nyelv szabályait (segítségül közlünk egy
szómagyarítási útmutatót),
 - ha egy új szó vagy egy magyarítás forrását is ismerik (könyv, újság, szótár, világháló), tüntessék fel a lelőhelyet.

9. A honlap szerkesztői fenntartják a jogot, hogy:
 - a magatartási illemet sértő szavakat és bejegyzéseket, valamint
 - a fölösleges vagy értelmetlen szómagyarításokat eltávolítsák,
és a honlap ésszerű működését akadályozó felhasználókat letiltsák.

10. A honlap szerkesztői a megjegyzések rovatban, illetve az iroda@e-nyelv.hu címen válaszolnak a fölvetődő kérdésekre.

11. A szómagyarító honlap szerzői joga az Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ Nonprofit Kft., valamint a
vele szerződésben álló ötletadók és fejlesztők tulajdona.

Köszönjük megtisztelő figyelmüket és együttműködésüket!

A Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda, a www.szomagyarito.hu munkatársai





Szempontok, javaslatok a szómagyarításhoz, az új nyelvi tények megítéléséhez
Forrás: Balázs Géza: Magyar nyelvstratégia. MTA, Budapest, 2001. 211–212.)

A nyelvhelyesség, a nyelvi tények megítélésének szempontjait Kovalovszky Miklós (1977) szerint:
a)      Szükségesség: legyen szükség az új nyelvi elemre, alakulatra, szerkezetre; új fogalmat, viszonyt fejezzen ki;
a mondanivalónak új, sajátos árnyalatát érzékeltesse.

b)      Tartalmi megfelelés és világosság: a közlés kifejezőerejét, egyértelműségét, a fogalom minél könnyebb
megragadását, a viszonyjelzés pontosságát szolgálja, feleljen meg a félreérthetetlenség követelményének.

c)      Alaki helyesség: az új alak illeszkedjék be nyelvünk felépítésére, rendszerébe; képzés- és alakulásmódja
feleljen meg a nyelv szerkezeti és fejlődési törvényeinek; lehetőség szerint ne legyen kizárólagos idegen minta,
hanem  létezzen analógiája a régiségben, vagy valamely nyelvváltozatban.

d)     Stílusosság: ez inkább használati, mint alaki szempont. Alkalomtól, beszédhelyzettől függően az esetleg
szigorú szabályoktól eltérő forma is elfogadható a maga helyén, ha az sajátos stiláris árnyalatot képvisel.

e)      Gazdaságosság, rövidség, tömörség: ha a régebbi nehézkes szóalakkal, terjengős, bonyolult szerkezettel,
képzésformával szemben egy rövidebb, egyszerűbb tömörebb adódik, érdemes támogatni.

f)       Jóhangzás, esztétikum: az új nyelvi elem, alakulat legyen nyelvünk hangrendszerébe illő, s könnyed kiejtésével,
kellemes hangzásával – sőt írásképével is – feleljen meg a nyelvesztétika követelményeinek.
Az új (pl. európai uniós) nemzetközi fogalmak, valamint a határon kívüli magyarság esetében a helyi fogalmak
kodifikálásakor érdemes figyelembe venni a kölcsönös fordíthatóság elvét, és hasznos (lenne) megegyezni bizonyos
fogalmak egységes (határon belüli és kívüli) használatában…

Végül: a kodifikáció legyen megengedő. Ahol több értékes változat van, ott lehet törvényesíteni a sokféleséget.
Az anyanyelvivé tétel (magyarítás) alapelvei (feltételei):
a) Társadalmi igény (motiváció, hozzáállás a szómagyarításhoz),
b) „Környezetbe” illesztés,
c) Rövidség (lehetőleg ne legyen hosszabb, mint a nemzetközi változat),
d) Lehetőleg ne legyen humoros hatású,
e) Illeszkedjék a magyar szóalkotási rendszerbe.
f) Ki kell használni a meglévő szók jelentésének bővítési lehetőségeit (az anyanyelvivé tételnek ez lehetne a
leggyakoribb módja; pl. a sajtó szó korábban csak nyomdagépet jelentett, majd a terméket is; miért ne lehetne
sajtó a média is; a permetez korábban csak a mezőgazdaságban használt szó volt, miért ne lehetne a spray-z
helyett is használni?)



Szempontok a szómagyarítás gyakorlatához
(Buvári Márta javaslatai)

I. A meglévő idegen szavak megítélése

1. Az idegen szónak van-e magyar megfelelője (egy vagy több szó)? Ha van, akkor kerüljük az idegent!

2. Mennyire terjedt el?  

3. Az átlagember ismeri-e a pontos tartalmát?

4. Hangszerkezete hasonlít-e a magyar szavakéhoz?

5. Magyarosan írjuk-e? (Átírjuk-e?)

6. Ragozható, képezhető-e magyarul, illeszthető-e mondatba?
Ha az utóbbi négy kérdésre nem a válasz, akkor igyekezzünk magyarítani!

II. Magyarítás
1. A fogalom pontos megértése, meghatározása.

2. Tükörfordítást (idegen szó vagy kifejezés magyar megfelelője az idegen szó összetevőinek lefordításával)
csak akkor, ha az idegen szó pontos fordítása megfelel a magyar gondolkodásnak – tehát abból rá lehet jönni,
mit jelent, és formailag kezelhető, nem hosszú. (pl. Tiergarten – állatkert, aussehen - kinéz valaki valahogyan).

3. Új elnevezés keresése:
- legyen szabályos képzés, összetétel vagy körülírás,
- lehet képzettársítás (jelentésátvitel) révén besorolható valamilyen meglévő szó alá – ne féljünk attól, hogy egy
meglévő magyar szónak új értelmet adjunk,
- lehet régi magyar szó felélesztése,
- a nyelvújítás-korabeli szabálytalan módszerek (összevonás, elvonás, értelmesítés, régi képzők felélesztése)
egy része elterjedt, az is használható.

4. Figyelembe veendő szempontok a magyarításnál:
- legyen toldalékolható, könnyedén használható,
- ne legyen túl hosszú (lehetőleg ne legyen hosszabb, mint az idegen forma),
- kifejező legyen – azaz legyen mihez kapcsolni, legyen első hallásra is világos értelme.

III. Az idegen szó elfogadása
1. Ha teljesen új fogalomról van szó, és nem találunk rá kifejező magyar elnevezést, és az idegen szó hangalakja,
írása illeszkedik nyelvünkbe, toldalékolható, akkor elfogadhatjuk.
2. Ha nem találunk magyar elnevezést, és az idegen szónak csak az írása más, hangalakja megfelel, akkor írjuk magyarosan.
3. Ha hangalakja nem illeszkedik nyelvünkbe, és végképp nincs más megoldás, akkor bátran alakítsuk át hangalakját
magyarossá. Akár értelmesítés (népetimológia) révén. Őseink így tettek minden idegen szóval, ezért maradt nyelvünk egységes.
4. A betűrövidítéseket kerüljük, mert azok nehezen kezelhetők, nehezen megfejthetők. Különösen ne vegyünk át idegen
betűszavakat idegen olvasattal.