gandzsifa
A gandzsifa az indiai kártyák legrégebben ismert típusa. Különböző játékokhoz használják több indiai államban. Egyik fajtája i.sz. 1300 körül jelent meg, majd 1514-ben már gandzsifa néven találkozunk vele. Ahri Shirazi 96 lapból álló paklit jelez valószínűleg az iráni Tebriz városából, majd később, 1548-ban egy misszionárius írja le, hogy látta ezt a kártyajátékot. A nyolcsorozatos gandzsifa Perzsiában - I. Shah Abbas (1587-1628) uralkodása idején - is népszerű volt. Indiában Abu'l Fazl, Akbar nagymogul titkára, életrajzírója ír Ain-i Akbari (A császári udvar és szórakozásai, 1565) című könyvében a játékról. De Iránban is ismert volt a játék ebben az időben. Azt is leírja, hogy a játék fő feladata volt az emberi értékek tesztelése, a harmónia, a rokonszenv és a közösségi szellem kialakítása az udvarnál. Tavernier (1632) és Chardin (1665-66) francia utazók tudósítják Európát a játékról. Ezen kívül még sok régi írás is említi. Például Robert Clive, akinek gyűjteményében található egy igen szép és nagyméretű elefántcsont gandzsifa kártyacsomag, mely 1760-ból származik. Ennek ellenére Európában csak a XX. század folyamán válik ismertté a keletről jövő kereskedők és vándorló népek révén, de a nyugati eltérő gondolkodásmód miatt nem válik népszerűvé. Indiában minden egyes kártyalapot kézműves módszerrel készítenek, jelenleg is több híres manufaktúra központ működik: Orissa államban, Jaipur környékén, stb. Ezért lehetnek az alakok és a figurák különbözőek a kártyalapokon. Népművészek készítik kézi festéssel, s bizonyos fajtájuk szinte művészi alkotás. Az általában elterjedt kártyák textil vagy papírkarton alapra készülnek többször lakkozva, de vannak fára, tevebőrre, ezüstre és elefántcsont lapokra festett, vagy metszett kártyák is.
Kategória: Köznyelvi
Eddig összesen 0 javaslat érkezett erre a szóra, és 0 hozzászólás. Ha arra érdemes, oszd meg másokkal!